Talán ennyi elég is lesz a mai napra!
Ismét eljött egy nap,megint arra ébredtem,hogy még mindig nem hiszem el,ami történt. Nem vagyok képes tanulni sem, nem tudok koncentrálni. Nem akarom,hogy elteljen ez a nap,mert holnap hétfő és én nem akarom mutatni senkinek azt,hogy mennyire jó a kedvem, mennyire csodálatosan érzem magam,közben belül úgy érzem,hogy kettétörök.
Talán még nem is említettem azt,hogy 2 testvérem van. Az egyik nővérem egyetemi hallgató,a másik nővérem 12. osztályos. Ebben a pillanatban is az apukám sms-i járnak az eszemben. Minden nap ír üzenetet mindhármunknak,de lassan már ezzel is az őrületbe kerget minket. Egyszer szép,megbánó üzeneteket küld,majd pár perc múlva ismét hibáztató üzeneteket,hogy miért tettük ezt vele,miért vallottunk be mindent. Nem tehettünk mást,már túl sok volt,betelt a pohár! Kedves olvasó,kérlek segíts a tanácsoddal! Írj a jotanacsok0@gmail.com-ra. Várom tanácsodat! A legjobbak közül kiválasztok egy párat,és kirakom a honlapra,talán segítségére lehet más ilyen helyzetben levő embertársamnak is.
Előre is köszönöm a tanácsaitokat!
Kedves olvasók
Ma kifejezetten szomorú vagyok,és nem csak azért mert hétfő óta ágyban vagyok betegség miatt,hanem azért is,mert nem kaptam tanácsokat. Talán elviselhetőbb lenne az az érzés,hogy nem érdekel senkit a problémám,mint az,hogy látom kezd gyűlni az oldal látogatóinak száma,de még nem kaptam tanácsokat. Még várok egy pár napig,és akkor eldöntöm mi lesz a sorsa ennek az oldalnak.
Szép estét mindenkinek!
Gondoltam írok egy pár sort,mivel már rég nem írtam. Csak annyit szeretnék mondani,h egy ünnep közeledik a családomban,és én meg az ágyban vagyok. ''Beteg'' már 2 napja. Nem járok suliba egész nap elvagyok,és nem tudok mit kezdeni magammal,bár volna pár dolog,amit be kellene fejezzek,de nem megy. Már gondolkodni sem akarok. Szóval,amint említettem ünnep közeleg én meg ajándékot szeretnék adni,hiszen ez a nap csak az egyik unokatestvéremről fog szólni,aki ''felnő''. Semi sem jut eszembe teljesen máshol járnak a gondolataim. Talán nem is a mostani családi helyzetem a baj,úgy érzem magam,mintha egy szappanopera szereplője lennék. Pár éve szerelmes vagyok egy fiúba is, akit nem is ismerek annyira,na de ez a téma mellékes. Inkább a családi helyzetem a lényeg. Mit kezdjek ezzel nem tudom,nagyon szépen kérek mindenkit segítsetek nekem,adjatok tanácsokat, egyedül nem vagyok képes semmire!